A komfortzóna vagy kényelmi zóna egyfajta stabilitást nyújt. Határokat, amelyekhez pozícionáljuk magunkat. A változás szükségszerű az életünkben. Életünk során legalább egyszer eljön az ideje a továbblépésnek, meghaladni önmagunkat és kilépni a komfortzónánkból. Ez sokszor nehéz. Ebben az írásomban szó lesz a komfortzóna természetéről és némi alapozás után jöhet a tótágas.

Ahány embert kérdeznénk annyiféle választ kapnánk arra a kérdésre, hogy neki mit jelent a komfortzóna. A komfortzóna egészen a fogantatásunktól jelen életkorunkig bezárólag valamennyi tapasztalásunk együtteséből épül fel. Ilyen például, néhányat említve: a neveltetés, a hiedelmek és hitrendszer, az értékrend, a generációs örökség, a személyiségünk, a vélt vagy valós társadalmi és szociális elvárások.  

A komfortzóna megszokott, ismert élethelyzeteket és minőségeket jelent és nem egyenlő azzal, hogy az jót is tesz nekünk vagy jól érezzük magunkat benne. Ismerjük. Megtanultuk kezelni és elhelyezni valahova életünk bizonyos polcain. Beazonosítható a számunkra.

A komfortzóna természete

A komfortzóna képlékeny. Velük együtt változik és változhat. A belülről vagy kívülről érkező késztetések, impulzusok hatására képes a rugalmas kiterjedésre.

Ez leginkább önmagunk ismeretéről szól és arról, hogy tisztában legyünk azzal mi az, amivel tudunk azonosulni, amit magunkénak érzünk és elsajátíthatunk, akivé válni merünk és akik merünk lenni az itt és most-ban. Mindaz, amit elképzelhetetlennek tartunk, mert nem látunk rá lehetőségeinkre, erőforrásainkra, személyiségünk azon rejtett oldalára, ami közelebb visz a vágyott átalakuláshoz és céljaink eléréséhez.  

A komfortzóna nagyon leegyszerűsítve olyan, mint a ruházatunk, azaz öltözködésünk. Kényelmi zónában minden ruhadarabunk megfelelő, szabadon mozgunk benne, kényelmes, tudjuk viselni. Nem biztos, hogy tényleg ez a stílusunk, de nem okoz fejtörést, hogy bármikor csak úgy magunkra öltsük. Ezt ismerjük magunkból a legjobban és minden egyéb plusz teendő vagy megszorítás nélkül tudunk vele azonosulni – pl. nem kell behúzni a hasunkat, nem kell hozzáigazítani a sminket, a frizurát és a kiegészítőket sem kell begyűjteni az összhang miatt. Nem csupán hozzánk igazodik, de a megszokott környezetünkbe is passzol. Illeszkedik, idomul, belesimul. Ez a biztonságosabb, kényelmesebb, illetve közösséghez illeszkedő megoldás.

Fontos ismételten kiemelni,

hogy a komfortzóna nem arról szól, hogy szeretünk is benne lenni. Leginkább arról szól, hogy ezt ismerjük. A kényelmi zóna kifejezés arra utal, hogy már ismerjük a „játékszabályokat”, megtanultunk igazodni – és ez nem jelent többlet energiabefektetést a részünkről. A komfortzóna nem feltétlenül egyenlő azzal a térrel, helyzettel, megélésekkel ami kielégítő számunkra, minden szempontból. Viselhető, megszokott, el vagyunk benne.

Amikor próbálunk belső vagy külső késztetés hatására változtatni, azaz önmagunk felfedezéseként valami újat kipróbálni, fejlődni és olyan kihívással találkozunk, amihez tudunk kapcsolódni, meglévő erőforrásainkra és tapasztalásainkra támaszkodva némi erőfeszítéssel meg tudjuk ugrani azt a fejlődési szintet akkor egy motiváló és inspiráló zónában vagyunk.

„A komfortzónánkon túli állapot önmagunk kiterjesztése.”

Minden, ami növelheti az önbecsülésünket, magabiztosságunkat, tehát valamilyen sikerélményhez is jutunk általa hozzásegít kiterjeszteni határainkat.  Öltözék példájánál maradva beiktatunk az eddigi megszokottól eltérő darabokat, színeket, kiegészítőket, ötvözve a meglévő repertoárunkkal. Felfrissülünk, dinamikusabbnak érezzük magunkat és olyan készségek is a felszínre jönnek, amelyeket nem használtunk. Újakat sajátítunk el, de van egy szilárd alap, amihez kapcsolni tudjuk, fel tudjuk használni a régi tapasztalásainkat, készségünket, képességünket, erőforrásainkat.

A komfortzóna fogságában

Ez leginkább akkor probléma, ha valaki nem érzi magát elégedettnek vagy boldognak. Boldogság és elégedettség két külön állapot. Érezheti magát valaki boldognak annak ellenére, hogy egyes életterületeken az elégedettségi indexe már a talajt súrolja. Ezzel ellentétben lehet valaki elégedett úgy az életével, hogy nem kapcsolódik hozzá intenzív megélés. Kellemes. Ez a kellemes pedig megfelelő számára. Attól is függ, ki miként definiálja önmaga számára a két állapotot. Vagy – mennyire érzi szükségét annak, hogy környezete számára a megfelelőt képviselje, mert az még presztízst is jelent – visszacsatoltan önmegerősítést és további stabilizálást a helyzetben.

A változáshoz, ugráshoz két út vezet.

Egyik a kényszer, amikor már nincs mit veszíteni. Stressz a köbön. A másik út, amikor valaki felvértezi magát a változásra, felkészíti önmagát arra, hogy lépéseket tegyen. Önismereti munka keretében rápillant arra, hogy mi az ami valóban visszatartja őt a változtatástól? Mi az, amitől igazán fél?

Ez a félelem pedig hajlamosíthat bennünket arra, hogy a lehető legrosszabb forgatókönyvet vegyük elő a helyzetet illetően. Amikor már megalkottuk és önvédelemből, félelemből elhisszük, akkor bármilyen lépést is teszünk be fog igazolódni a félelem. Mert furcsamód ez a beigazolódás biztonságot fog nyújtani.

A komfortzóna lehet meleg, puha fészek és kipárnázott kalitka. Tartja a mondás, hogy a nagy dolgok komfortzónán kívül történnek velünk. Ez korántsem jelenti azt, hogy mindenkinek való. Nem jelenti azt, hogy feltétlenül kell feszegetni a határainkat, mert ami van az nem lehet, hogy elég legyen? Erről szó sincs. A komfortzóna elhagyásának meg vannak a maga okai, szükségszerűségének a jelei és feltételei.

Amennyiben szeretnél erről többet tudni, mindennapokban beintegrálható módon, önmagadra szabva rálátást és eszközöket kapni – egy ingyenes 20 perces konzultáció keretében megbeszéljük, hogyan haladjunk közösen ezen az úton.

Időpont foglalás: Ingyenes konzultációk

Abban az esetben, ha egyedül próbálod feloldani ezt a kihívást és már minden könyvet, szakirodalmat átböngésztél, gyakorlatilag a téma elméleti doktorává váltál – mégsem megy, akkor érdemes más oldalról is megközelíteni ezt a témát.

Tótágas szemlélet

Ezt a szemléletet leginkább azoknak tudom javasolni akiket már a kihívás gondolata is megbénít, illetve a rosszabb formájukat hozza elő. Többünkkel megesik, de kifejezetten vannak olyan emberek, akiknél ez a jellemző válaszreakció az elvárásokra és a teljesítményre. Informatika szakszóval beáll a „kékhalál” és „reset” gombra sem történik semmi. Az egyén leforrázva, tanácstalanul áll a kényelmi zóna határában. Nincs elég erő, muníció, önbizalom.

Hogyan kezdj neki a kényelmi zóna elhagyásához?

Példaként az is cél lehet, hogy meghúzzuk az énhatárinkat. Tótágas szemléletben ez annyit tesz, hogy lényünket és lényegünket kiterjesztjük. Az énhatár példáját említve a fókusz nem a védelemre irányul, hanem arra, hogy milyen lépéseket teszünk előre. Ahelyett, hogy egyre kisebb mozgástérben gondolkodnánk, vizualizáltan vertikális és horizontális tengelyen kíváncsian haladunk előre. Többről van szó, mint egy kihívás átfogalmazása. A mélységekből magaslatokba lépés, a kíváncsiság hajtóereje és a már jól ismert gondolati és érzelmi kapaszkodók mellett többek között az energetika és testérzet is megjelenik.

Petre Anett

_{Kiemelt kép forrása: Canva – Pexels by Caio}