BLOG

Komfortzóna tükörhegyén innen és túl – tótágas szemlélet

Nem kell attól tartanod, hogy megszédülsz miközben feje tetejére állítod a gondolkodásmódodat. A tótágas szemlélet egy kiterjesztett, pozitív megerősítés némi pikáns fűszerezéssel.
Komfortzónán túl várnak a nagy dolgok, az igazi változás! Már a gondolat is stresszel? Tótágas szemlélet lehet a te megoldásod, gyere és megmutatom!

A változás szükségszerű az életünkben. Életünk során legalább egyszer eljön az ideje a továbblépésnek, meghaladni önmagunkat és kilépni a komfortzónánkból. Ez sokszor nehéz. Ebben az írásomban szó lesz a komfortzóna természetéről és némi alapozás után jöhet a tótágas.

Ahány embert kérdeznénk annyiféle választ kapnánk arra a kérdésre, hogy neki mit jelent a komfortzóna. A komfortzóna egészen a fogantatásunktól jelen életkorunkig bezárólag valamennyi tapasztalásunk együtteséből épül fel. Ilyen például, néhányat említve: a neveltetés, a hiedelmek és hitrendszer, az értékrend, a generációs örökség, a személyiségünk, a vélt vagy valós társadalmi és szociális elvárások.  

A komfortzóna megszokott, ismert élethelyzeteket és minőségeket jelent és nem egyenlő azzal, hogy az jót is tesz nekünk vagy jól érezzük magunkat benne. Ismerjük. Megtanultuk kezelni és elhelyezni valahova életünk bizonyos polcain. Beazonosítható a számunkra.

A komfortzóna természete

A komfortzóna képlékeny. Velük együtt változik és változhat. A belülről vagy kívülről érkező késztetések, impulzusok hatására képes a rugalmas kiterjedésre.

Ez leginkább önmagunk ismeretéről szól és arról, hogy tisztában legyünk azzal mi az, amivel tudunk azonosulni, amit magunkénak érzünk és elsajátíthatunk, akivé válni merünk és akik merünk lenni az itt és most-ban. Mindaz, amit elképzelhetetlennek tartunk, mert nem látunk rá lehetőségeinkre, erőforrásainkra, személyiségünk azon rejtett oldalára, ami közelebb visz a vágyott átalakuláshoz és céljaink eléréséhez.  

A komfortzóna nagyon leegyszerűsítve olyan, mint a ruházatunk, azaz öltözködésünk. Kényelmi zónában minden ruhadarabunk megfelelő, szabadon mozgunk benne, kényelmes, tudjuk viselni. Nem biztos, hogy tényleg ez a stílusunk, de nem okoz fejtörést, hogy bármikor csak úgy magunkra öltsük. Ezt ismerjük magunkból a legjobban és minden egyéb plusz teendő vagy megszorítás nélkül tudunk vele azonosulni – pl. nem kell behúzni a hasunkat, nem kell hozzáigazítani a sminket, a frizurát és a kiegészítőket sem kell begyűjteni az összhang miatt. Nem csupán hozzánk igazodik, de a megszokott környezetünkbe is passzol. Illeszkedik, idomul, belesimul. Ez a biztonságosabb, kényelmesebb, illetve közösséghez illeszkedő megoldás.

tótágas szemlélet - komfortzóna
Kép forrása: Canva – Pexels by Gustavo Fring

Amikor próbálunk belső vagy külső késztetés hatására változtatni, azaz önmagunk felfedezéseként valami újat kipróbálni, fejlődni és olyan kihívással találkozunk, amihez tudunk kapcsolódni, meglévő erőforrásainkra és tapasztalásainkra támaszkodva némi erőfeszítéssel meg tudjuk ugrani azt a fejlődési szintet akkor egy motiváló és inspiráló zónában vagyunk.

„A komfortzónánkon túli állapot önmagunk kiterjesztése.”

Minden, ami növelheti az önbecsülésünket, magabiztosságunkat, tehát valamilyen sikerélményhez is jutunk általa hozzásegít kiterjeszteni határainkat.  Öltözék példájánál maradva beiktatunk az eddigi megszokottól eltérő darabokat, színeket, kiegészítőket, ötvözve a meglévő repertoárunkkal. Felfrissülünk, dinamikusabbnak érezzük magunkat és olyan készségek is a felszínre jönnek, amelyeket nem használtunk. Újakat sajátítunk el, de van egy szilárd alap, amihez kapcsolni tudjuk, fel tudjuk használni a régi tapasztalásainkat, készségünket, képességünket, erőforrásainkat.

Tótágas szemlélet

Ezt a szemléletet leginkább azoknak tudom javasolni akiket már a kihívás gondolata is megbénít, illetve a rosszabb formájukat hozza elő. Többünkkel megesik, de kifejezetten vannak olyan emberek, akiknél ez a jellemző válaszreakció az elvárásokra és a teljesítményre.

Példaként az is cél lehet, hogy meghúzzuk az énhatárinkat. Tótágas szemléletben ez annyit tesz, hogy lényünket és lényegünket kiterjesztjük. Az énhatár példáját említve a fókusz nem a védelemre irányul, hanem arra, hogy milye lépéseket teszünk előre. Ahelyett, hogy egyre kisebb mozgástérben gondolkodnánk, vizualizáltan vertikális és horizontális tengelyen kíváncsian haladunk előre. Többről van szó, mint egy kihívás átfogalmazása. A mélységekből magaslatokba lépés, a kíváncsiság hajtóereje és a már jól ismert gondolati és érzelmi kapaszkodók mellett többek között az energetika és testérzet is megjelenik.

Petre Anett

LEGFRISSEBB BEJEGYZÉSEK